Emlékezzünk kegyelettel Ezernyi apró fény, sok pici mécses lángja félénken pislákol, a szél, ha útját állja... Itt van ma köztünk mind, aki elment, akkor is, ha még nem nyert kegyelmet, akkor is ha csillag lett az égen, vagy utolsó erejével vajúdta, hogy: MÉG NEM! A holtak útját járjuk szüntelen. Felemel minket a gyász: - A megérett kalász learatva, de ami még nem szökkent szárba... Ó mondd, minek? Nevek és arcok vonulnak sorba. Ifjak, öregek, mind ki megpihent. Arcukat látni vélem a kis mécsesek lángjai felett. Visszatérnek, hogy figyelmeztessenek: - Az élet mulandó, nehéz a feszület. Mert ahol ők most lakoznak, csönd van és magány. Csak maradjunk itt a földön, amíg lehet! Síri a csönd és méltóságteljes, s mi, akik vesszük az üzenetet, fejet hajtunk előttetek! Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes, Gyászunkban legyen az Úr hozzánk kegyelmes!

Egy könyv '56 eltitkolt áldozatairól Megjelent: 2010.10.22. 07:46 Frissítve: 2010.10.22. 07:57 "Szevasztok, én meghalok!" Száraz tény: ma sem tudni, mekkora emberáldozattal járt ’56 forradalma és szabadságharca - írja a Magyar Hírlap. A lap Jobbágyi Gábor új könyve („Szevasztok, én meghalok!”) kapcsán emlékeztet rá, 1956 elszánt kutatója minden korábbi adatot cáfol. A professzor feltevése szerint a halottak száma jóval nagyobb, mint a hivatalos adat, mert a veszteségek közt senki sem számolt a sebesültek halálozásával.

2010. október 6-án este került sor Budapesten, a Ludwig Múzeumban a Munkácsi Márton fotóművész életmű kiállításának ünnepélyes megnyitójára. A tárlatot, amely 2011. január 9-ig látható rendkívüli nagy érdeklődés előzte meg. Nem véletlenül. Munkácsi Márton az a magyar származású és Németországban, majd Amerikában világhírnevet szerzett fotográfus, akit a világ más tájain sokkal inkább ismernek és elismernek, mint idehaza. 2010. október 11. hétfő 13:32 - HírExtraNéhány fotója látható volt az Ernst Múzeumban, 2006 őszén megnyílt (M)érték - Világhírű magyar fotográfusok c.