Dr. Sándorné Manyika Szilveszterre December utolsó napja van, Imára szólít a harang: Számadást készítünk, Itt van az ideje, Az eredmény vajon Megnyugtató lesz-e? Lepereg az egy év Egy szempillantás alatt, Vizsgáljuk meg magunk, Erre jó ez a nap. Legyünk hát bírái Saját önmagunknak, Ezzel adózzunk ma Az egek Urának. Mennyi sokat kaptunk S mit adtunk cserébe, Ami jó ért minket Megdolgoztunk érte? Nyitott volt a szívünk, Szerettünk eleget, Vagy nem segítettünk Ott sem, ahol kellett?

Titokzatos levelek, emberi sorsok, indiai jövőlátók… átverés, varázslat vagy igazmondás?

Indiában létezik egy hely, ahol egy hatalmas könyvtárban 110 millió ma élő ember megtalálhatja életrajzát, mégpedig egy-egy pálmalevélre róva. Hogy ez igaz vagy egy újabb köz- és önámítás? Döntsétek el.

Ha az ember pálmalevelekre gondol, akkor egy tengerpart, napsütés és a pálmafák maguk jutnak eszébe, de most olyan pálmalevelekről esik majd szó, melyekre közel 100 millió ma élő ember múltját és jövőjét írták le indiai bölcsek több ezer évvel ezelőtt.

A dalai láma a tibeti buddhizmus gelukpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója, az egymást követő dalai lámák egy tulku vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A jelenlegi – tizennegyedik – dalai láma Tendzin Gyaco. Minden második tibeti buddhista szekta elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének, és mind a négy iskola vezetője a tibeti hagyományok legfőbb lámájaként ismeri el.[forrás?] Igazából a pancsen lámának magasabb vallási rangja van a dalai lámánál, így a dalai láma inkább átmeneti vezetőnek tekinthető.[forrás?] Ez gyakorlatilag Tibet uralkodójává, valamint államfőjévé tette a pozíció betöltőjét.

Az ajándékosztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik.[2] A szintén használatos Télapó kifejezés a 20. század első harmadában keletkezhetett,[forrás?] már a két világháború között is használták a Mikulás szó szinonimájaként. A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle. Története [szerkesztés] Egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni.