Milyen is valójában Svájcban élni? Legendák vs. tapasztalat

• Molnár Zsuzsa

2011.05.12., 10:30 2011.05.12., 14:40 12161 54

A napokban egy teljes blogbejegyzésen át olvashattuk, milyen szigorú szabályokkal, és az azokat tisztelő mentalitással találja szembe magát az ember, ha Svájcba téved. Megkértünk egy néhány hónapja már kint élő magyart, meséljen arról, nekik hogyan sikerült alkalmazkodni az új ország rendjéhez.

Háromnegyed éve élünk Svájcban. Sokan azt mondják, unalmas ország. Lehet, hogy annak, aki szereti a kihívásokat, a folyamatos pörgést, annak az. Én inkább a biztonságnak vagyok híve, és nem zavarnak a szigorú szabályok sem. Teljesen igaza van az Örülünk, Vincent blog szerzőjének, hogy ebben az országban szinte minden szabályozva van. Az más kérdés, hogy ez tetszik-e vagy sem?

Forrás: Switzerland Tourism

Fűnyírás és csendrendelet. A vasárnapok és ünnepnapok valóban csendesek. De hétközben sem szabad este 8 után zajongani, sőt déltől 2-ig sem. De tulajdonképpen miért is kellene, az ember fúrjon falat szombaton, vagy délután, és hagyja pihenni a többieket vasárnap. Persze, ez néha kényelmetlen, amikor épp beköltöztél valahova, és legszívesebben mást sem csinálnál, csak szerelnél. Legalább a saját vasárnapod is szabad… Meg lehet szokni. Ez egy más kultúra, Magyarországon valahogy abban nőttünk fel, hogy bármikor mindent lehet, és az, hogy a másiknak ez jó-e, nem érdekel. Nehogymár korlátozzon minket bárki is. Csak ez visszaüt, amikor hetek óta délben nyomják a fejed fölött az ütvefúrót, akkor már nem annyira örülsz a nagy szabadságnak.

Vásárlás. Svájcban vasárnap zárva vannak a boltok, sőt éjjel is, este 8 után szinte minden bezár. De nem is hiányzik. Ésszel kell vásárolni, meg lehet mindnet venni szombaton is, ha előre gondolkodik az ember. Akik meg dolgoznának? Nos, nekik is van pihenőnapjuk.

Mosás. A lakásokban többnyire nincs mosógép, mert az zavarná a szomszédokat, hanem az alagsorban egy közös mosó-szárító helyiséget alakítottak ki. Különböző megoldások születtek erre, van, ahol heti egyszer, vagy kéthetente jut rád a mosás, van ahol lerohanásos alapon, van, ahol cetlire iratkoznak fel. Bevallom ez egy kicsit nekem is meredek, képtelen lennék egy nap alatt kimosni mindent. Szerencsére nekünk saját mosókonyhánk van a pincében, így nem kell másokhoz alkalmazkodni. Ahol mégis van a lakásban mosógép, ott korlátozzák a használatát.

Zuhanyozás és vécélehúzás. Hallottam én is olyan rémtörténeteket, hogy nem szabad éjszaka lehúzni a vécét vagy tilos a zuhanyzás, de eddig személyesen még nem találkoztam senkivel, aki ilyen helyen lakott volna, valószínű ez a fajta szigor nagyon ritka.

Előkészített ételek. Van főtt, sőt festett tojás is a boltokban. A húsok többnyire előre felszeletelve, összekockázva vásárolhatók meg; de darabban is kapható. Lehet, hogy van, akinek ez segítség. Tüchtig? Talán, de nem feltétlenül baj.

Forrás: Udvari Szabolcs

Összegzésképpen, jó olyan országban élni, ahol úgy várják el a játékszabályok betartását, hogy el is mondják azokat. Sosem felejtem el, amikor első terhességem végén befeküdtem a kórházba, majd reggel 5-kor felkeltettek, és leszidtak, hogy miért nem jelentem meg a haskörfogat mérésen. Talán, ha mondták volna… Svájcban, amikor bejelentkezel a „hivatalba”, hogy itt laksz, kapsz egy paksamétát, tele információkkal, hova költöztél, mit kell tudni a városról. Hol vannak az iskolák, mi a telefonszámuk, milyen más intézmények vannak (önkormányzat, könyvtárak, kultúra). A kedvencem a szemétkezelésről szóló könyvecske. Itt ugyanis nem a szemétszállításért fizet az ember, hanem a zsákért, amibe a szemetet teszi. Ez minden városban más, ha nem zsákba teszi az ember a szemetet, akkor pedig bélyeget kell rá ragasztani. Különböző helyeken lehet szelektíven gyűjteni a szemetet, nálunk a papírt például kéthetente viszik el, a ház elől. Ehhez kaptunk egy térképet, amelyen fel vannak tüntetve a járatok, illetve egy táblázatot, két évre előre, hogy mikor jön felénk a járat.

Nincs eldobott szemét, nincsenek düledező házak; persze, tudom, hogy pénz kérdése elsősorban, de nem csak az, hozzáállásé is. Ha bajod van a másikkal, akkor szólsz neki, és nem teszel keresztbe. Az utcára kipakolják az árut és senki nem lopja el, léteznek becsületkasszás vásárlóhelyek: a termelő kiteszi egy bódéba a répát, krumplit, virágot, majd kiírja, mi mennyi, és egy dobozba lehet szórni a pénzt. Nincsenek kerítések, kint állnak, lényegében az utcán a drága kertibútorok, grillsütők – nem jut eszébe senkinek elvinni. Az internetről letölthető, hogy mennyit kóstál, ha túlléped a sebességhatárt, és az úgy is lesz. Nekem nem hiányzik az a fajta spontaneitás, szabadság, aminek az eredménye a félelem, a kuszaság, a gyanakvás…