„Nem is város, inkább egy egész világ!” - így vélekedett V. Károly a francia fővárosról. Ez igaz is, hiszen megtalálható itt minden, amire szükség van: művészet, kultúra, szórakozás, pihenés. Aki még nem járt ott, nem értheti, miről is beszélnek, mikor azt mondják: francia légkör. Párizsnak igazán sajátos hangulata van, amit leginkább a történelme és a rengeteg látnivalója ad meg. Lakói joggal büszkék, hisz’ a világ leglátogatottabb városai közt tartják számon. Ez nem is csoda, mivel kevés olyan hely van, ahol ennyire jól összhangba tudják hozni a régi és a modern stílust. Nagyon jól tudják, hogy a legtöbb turista a látványosságok miatt utazik oda. Továbbá, hogy részesüljön a párizsi történelemből. Íme, ami kimarad az útikönyvekből - az életérzés, mi hatalmába kerít. Montmartre Utcai festők, zenészek, bohém művészek sokasága, ahogy cigarettafüstben mulatják az időt. Mára sajnos mindez eltűnt, a rengeteg látogató miatt áttelepült az őslakosok nagy része, viszont a hangulata nem veszett el teljesen. Legmagasabb pontján láthatjuk a Sacré Coeur templomot, amit 1919-ben bazilikává avattak. A város minden részéről jól lehet látni ezt a hatalmas építményt, ami este a legcsodálatosabb, ahogy szolidan megvilágítják a körülötte lévő apró lámpasorok. Elhagyva az éttermektől túlzsúfolt utcákat, szűk sikátorokban találjuk magunkat. Itt sétálgatva, a félhomályban kapunk bepillantást arról, milyen lehetett a forradalom bohém negyede. Néha láthatjuk, amint egy festékfoltos férfi örökíti meg e környék művészi szépségét Ezek a kis utcák emlékeztetnek leginkább a forradalmi bohém negyedre. Innen gyönyörű lépcsősorok vezetnek le a vigalmi részhez, ahol a rengeteg szexshop közt barangolva, hirtelen feltűnik a jól ismert piros malomkerekes épület (Moulin Rouge). Az itt látható erotikus előadások a jómódúak kiváltsága, ugyanis meglehetősen nagy összegeket kérnek el a belépésért. Kávéházak, pubok A párizsiak nagy hangsúlyt fektetnek a sziesztára. A kora délutáni órákban hemzsegnek az öltönyös üzletemberek a kávéházakban, amint az aznapi újságot olvassák. Nem látni rajtuk az idegeskedés nyomait, egyszer se néznek rá az órájukra, hogy vissza kellene menni dolgozni. Nyugodtan elkortyolgatják az italukat, mintha megállt volna számukra az idő. Ez igencsak szokatlan a magyarok számára. A puboknak is nagy múltjuk van, esténként szinte vágni lehet a füstöt egy-egy népszerűbb helyen, ahova előzetes foglalás nélkül szinte lehetetlen bejutni. Érdemesebb tehát egy kevésbé drága, de annál hangulatosabb helyet választani, ahol ugyanazt kapjuk meg anélkül, hogy egy kisebb vagyont hagynánk ott. Kertek és parkok A munka után ismét a szabadba mennek a dolgos párizsiak. A város tele van szebbnél szebb parkokkal, (pl.a Tuileriák kertje) ahol bővel akad hordozható (!) szék, illetve nyugágy, amelyekre rátelepedve kipihenhetik aznapi fáradalmaikat. Nyáron gyakran visznek magukkal váltóruhát, hogy kényelmesen tudjanak relaxálni, miközben hallgatják a közeli szökőkút csobogását. Az egyetlen, ami szemet szúr az az, hogy a gyönyörűen kialakított parkokban, a színes virágok közt üldögélve megszámlálhatatlan sokaságú eldobott zacskók, szalvéták és cigarettás dobozok hevernek. Hazaúton amellett, hogy siratjuk az itt eltöltött kis időt, az alábbi kérdés motoszkál bennünk: láttuk a párizsiakat kora délután a kávéházakban üldögélni, majd pár órával később szinte ugyanazokat a kertekben elterülni a füvön. Az, hogy hány órát dolgoznak egy nap, az egy igazi rejtély a magyar ember számára…