A boszniai háború 1992–1995 között a Bosznia-Hercegovinában élő bosnyákok, szerbek és horvátok között Jugoszlávia és Horvátország beavatkozásával folytatott polgárháború. A balkáni háború legszörnyűbb szakasza, mintegy 97 000 ember életét kioltó konfliktus. Az áldozatok kevesebb mint felét kitevő civilek 83%-a muszlim, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű volt.[1] Pusztán vallási és etnikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg több ezer embert. A háborúban résztvevő mindegyik náció hallatlan kegyetlenkedéseket követett el a másik kettő polgári lakossága ellen. A háború kezdete Az 1991 óta zajló horvátországi háborúval párhuzamosan robbant ki a konfliktus. A boszniai szerbek nem akartak elszakadni a Szlovénia, Horvátország és Macedónia kiválása után megmaradt Jugoszláviától, miközben a boszniai horvátok és a bosnyákok nem kértek a túlnyomóan szerb többségű állammaradékból. 1992 januárjában ezért a szerbek kikiáltották a Boszniai Szerb Köztársaságot, amely Jugoszlávia részének nyilvánította magát. 1992. február 29-én és március 1-jén egy referendumot tartottak Bosznia-Hercegovina függetlenségéről az egész köztársaságban. A választók 67%-a vett részt a szavazáson – főleg boszniai horvátok és bosnyákok, mert a szerbek bojkottálták –, és 98%-uk a függetlenségre szavazott. A helyzet pattanásig feszült volt. Április 1-jén Bijeljina községben megtörtént az első összeütközés: rálőttek a nem szerb lakosságra. Két nappal később a Szerb Nemzeti Erő ellenőrzése alá került Banja Luka. Ezen a napon Mostar mellett felrobbantottak egy kamiont. Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina elnöke megszervezte a terrorista ellenes csoportot, hogy ismét stabilizálódjon az ország, azonban ez nem történt meg. Livnóban és Tuzlában elkezdték megszervezni a partizán-hagyományokra épülő „területi ellenállás”-t. Másnap Arkan kapitány szerb gárdája elfoglalta Bijeljinát. A Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és a SDS e nap elaknásította Bosanski Brodot és a környéket. Április 15-én megalakult a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg is. Május 2-án megkezdődött a háború. Május 31-én Vrhpolje-ban brutális emberöldöklés zajlott, amely folytatódott június 3-án Seljanaban, augusztus 14-én Korići-falnál, augusztus 23-án Szarajevó Halači utcájában, szeptember 28-án Boljakovi Potokban. Bosnyák-horvát konfliktusok Bosnyák-horvát konfliktus Délszláv háború Dátum: 1992 – 1994 Helyszín: Hercegovina, Lašva-völgy Eredmény: Washingtoni egyezmény Harcoló felek Horvátország Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság Bosznia-Hercegovina Bosnyák ill. „önkéntes” arab mudzsahedek Bosnyák-horvát háború Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! A bosnyák-horvát konfliktus a bosnyák hadsereg (Armije BiH) és a horvát gárda (HVO) között zajlott 1992 és 1994 között. 1993 januárjában a horvát erők bombázták a Lašva-völgyi Gornji Vakufot. Január 11-én kezdődtek a harcok, a horvátok követelték a város átengedését, hogy összeköthessék nyugat-boszniai és közép-boszniai területeiket. Ellenkező esetben a város lerombolásával fenyegetőztek. A bosnyákok nem hajlottak a megállapodásra, ezért a horvátok mészárlást indítottak a civil lakosság ellen Bistrica, Uzričje, Duša, Ždrimci és Hrasnica falvakban. A két hónapos vérengzések alatt a nehéztüzérség folyamatosan lőtte a várost. A támadásokban több száz bosnyák civil halt meg, az etnikai tisztogatás alatt 2000 bosnyák halt meg vagy tűnt el. 1993 első felében Hercegovinában is harcok dúltak, de 1993 júniusában a bosnyák erők visszafoglalták a Neretva völgyét. Eközben a horvátok kilenc hónapig ostromolták Mostart, május 9-én lerombolták a mostari öreghidat is. 1994 márciusában aláírták a Washingtoni egyezményt, melynek értelmében a bosnyákok és a horvátok megalapították a Föderációt. Innentől kezdve a bosnyákok és a horvátok közti harcok megszűntek. Horvát-szerb konfliktusok Horvát-szerb konfliktus Délszláv háború Dátum: 1992. április 1. – 1995. december 14. Helyszín: Horvátország, Boszniai Krajina, Szávamellék, Hercegovina Eredmény: Daytoni egyezmény Harcoló felek Boszniai Szerb Köztársaság Jugoszlávia Szerb Krajinai Köztársaság Montenegró Horvátország Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! Bővebben: Horvátországi háború A háború elején a szerbek a Krajinai Szerb Köztársaság támogatásával két hadjáratban is megverték a horvátokat a szávamenti régióban, ezzel 1992 októberére annak nagy része a Szerb Köztársaság fennhatósága alá került. Eközben Nyugat-Boszniában elfoglalták Livnót és Jajcét. 1993-ban és 1994-ben a konfliktus elsősorban Horvátországban zajlott. A Föderáció megalakulása után a horvátok a Tuđman vezette Horvátország támogatásával ellencsapást indítottak. A nyugat-boszniai offenzíva hatására kötötték meg a Daytoni békét. Posavinai hadműveletek Szerb-bosnyák konfliktusok [szerkesztés] Bosnyák-szerb konfliktus Délszláv háború Dátum: 1992. április 1. – 1995. december 14. Helyszín: Boszniai Krajina, Hercegovina, Kelet-Bosznia, Szarajevó környéke Eredmény: Daytoni egyezmény Harcoló felek Boszniai Szerb Köztársaság Nyugat-Boszniai Köztársaság Jugoszlávia Szerb Krajinai Köztársaság Montenegró Bosznia-Hercegovina NATO Bosnyák és arab mudzsahedek Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! Béketeremtés Boszniában rendkívüli méreteket öltött a háború, de a nyugati világ akkor kezdett komolyabb figyelmet fordítani rá, amikor arab (jemeni) önkéntesek is feltűntek a harcokban, akik muszlim bosnyákok egyes csoportjaival alkották az ún. boszniai mudszahedeket. Ezek között feltehetően terroristák is voltak, s ekkora már a Nyugat komoly figyelmet fordított a konfliktusra, nehogy a terrorizmus ezen a csatornán keresztül törjön Nyugatra. A horvátok oldalán is szélsőséges, Ausztriából és Németországból verődött neonáci önkéntesek harcoltak. 1993. augusztus 1–11 között zajlott a Mir Sada erőszakmentes nemzetközi békemenet a háború megállítására. Bár végül nem járt sikerrel, a kezdeményezés egyedülálló esemény volt a történelemben, mint a mindmáig legnagyobb tömeget megmozgató erőszakmentes akció egy másik országban dúló háború megfékezésére. A háborút 1995-ben a daytoni békeszerződéssel zárták le. Ebben Slobodan Milošević, Alija Izetbegović és Franjo Tuđman, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, a bosnyák nép és Horvátország vezetői megegyeztek Bosznia-Hercegovina jelenlegi felosztásáról és szabad választások kiírásáról. Az áldozatok Az áldozatok száma[2] Összes áldozat 93 837 bosnyákok 63 687 67,9% szerbek 24 216 25,8% horvátok 5 057 5,4% mások 877 0,9% Összes polgári áldozat 34 610 bosnyákok 30 514 88,2% horvátok 2 076 5,9% szerbek 1 973 5,7% mások 47 0,2% Összes elesett katona 54 223 bosnyák 30 173 55,6% szerb 21 399 39,5% horvát 2 619 4,8% mások 32 0,1% Meg nem állapított 4 000 A mai napig meghatározatlan az áldozatok száma, hiszen még számtalan tömegsír maradt feltáratlan. Az egyik boszniai statisztika a következő táblázatban van összefoglalva – eszerint közel 94 ezren haltak meg. Más számítások szerint 97 ezren vagy akár többen is elpusztultak. A horvát hadseregben, fasisztoid, vagy épp fasiszta jellegű egységeknél harcoltak neonácik is, akik a vérengzésekben szintén közreműködtek. Nemzetközi bíráskodás Bővebben: Nemzetközi Törvényszék (Jugoszlávia) Több szervezet is megpróbált beavatkozni a békés rendezés érdekében. Az ENSZ 1993. május 25-én a 827. számú határozatával létrehozta a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűntetteket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéket (ICTY). A büntetendő cselekedetek körét négy nagy csoportba sorolja az alapító okmány a genfi a hágai jogra, a Genocídium-egyezményre, valamint a nürnbergi gyakorlatra tekintettel: szándékos emberöléssel, kínzással vagy embertelen bánásmóddal; szenvedés ill súlyos testi-lelki sérelem szándékos okozásával és további dolog elleni cselekmények és kényszerítéses cselekmények megsértették a háború jogát és szokásait népirtás, illetőleg az arra irányuló szövetkezés, az arra való felbujtás, annak kísérlete, vagy az abban való bűnrészesség emberiség elleni bűncselekmények elkövetői.