Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság (holland nyelven: Koninkrijk België , francia nyelven Royaume de Belgique, német nyelven Königreich Belgien) egy etnikailag és nyelvileg megosztott nyugat-európai ország; állampolgárai három jól elkülöníthető csoportja a hollandul beszélő flamandok, a franciául beszélő vallonok és az ország keleti részén élő német közösség. Szomszédjai északról Hollandia, keletről Németország és Luxemburg, délről és nyugatról Franciaország, északnyugat felől az Északi-tenger határolja. Hollandiával és Luxemburggal közösen alkotja a Benelux államok csoportját. Az Európai Unió alapító tagja, fővárosa Brüsszel, amely egyben az uniós intézmények egyik székhelye. Jelenlegi uralkodója Fülöp.

Belgium területén keresztül húzódik a germán és az újlatin nyelveket beszélő népcsoportokat elválasztó képzeletbeli határvonal. Az országban ennek megfelelően két nagy nyelvi-kulturális közösség, a francia és a flamand él, illetve az ország keleti részén található német kisebbség. Belgium lakossága 2011-ben 11 007 020 fő volt, az ország népsűrűsége 355 fő/km².

Flandriában élnek a holland nyelvet, illetve az annak csak tájszólási szinten eltérő helyi változatát, a flamandot beszélő flamandok. Itt él Belgium lakosságának 55%-a, míg a délen található – földrajzilag a legnagyobb – Vallóniarégióban a franciául beszélő vallon népcsoport lakik, az ország lakosságának 31%-a. A hivatalosan is kétnyelvű és az 1980-as évektől régió státuszt élvező Brüsszelben a belga lakosság kb. 10%-a él, illetve jelentős számú diplomata és egyéb külföldi állampolgár, akik az Európai Unió és a NATO különféle szervezeteinél dolgoznak. Anémet nyelvű kisebbség Vallónia keleti részén, az első világháború után Belgiumhoz csatolt területeken él. Az ország nyelvi-kulturális diverzitásának, illetve a flamand és a vallon népcsoportok közötti konfliktusok eredménye a mára kialakult szövetségi állam, amelyben az egyes kulturális csoportok és a régiók jelentős önállóságot és jogosultságokat élveznek.

Belgium neve az ókorban itt megtelepült törzs, a Belgae nevéből származik. A Kr. e. 1. században a rómaiakmeghódították a területet, ahol Gallia Belgica néven alapítottak provinciát. A római birodalom bukása után a terület előbb a frankok befolyása alá került és a Frank Birodalom része volt, majd kb. a 11. század közepére önálló feudális államok alakultak ki. Németalföld volt az a terület, amely történelmileg magában foglalta a mai Belgiumot, Hollandiát és Franciaország északi részét. A terület politikai egysége csak a 15. században a burgundi grófok alatt született meg (bár jogi és közigazgatási önállóságukat a korábbi államok továbbra is megtartották) és egészen a 16. század végéig egységes kormányzás alatt állt. Ekkor az északi, túlnyomórészt protestáns tartományok fellázadtak a spanyol király elnyomása ellen. A déli tartományokat 1794-ben a francia köztársaság hadserege foglalta el, majdNapóleon császár bukása után az Egyesült Holland Királyság része lett. Belgium csak 1830-ban az augusztusi forradalom után nyerte el függetlenségét. Az újonnan létrejött ország semlegessége ellenére az első és a második világháborúban is német támadás áldozata lett. 1945. után alapító tagja lett a NATO-nak és később az Európai Unióelődszervezeteinek is.

Belgium Európa nyugati részén, az Északi-tenger partján fekvő ország. Az ország területén három meghatározó tájegység található: az északnyugati rész part menti síksága, a központi fennsík és az ország délkeleti részén található Ardennek régió, amely a szomszédos Németországba és Franciaországba is átnyúlik.

Belgium Németországgal 167 km, Franciaországgal 620 km hosszan, Luxemburggal 148 és Hollandiával 450 km hosszan határos.

Belgium teljes területe 33 990 km², ebből szárazföld 30 528 km², vízfolyások és tavak területe kb. 250 km², illetve a tengerparti terület 3 462 km². Belgium a tengerpart vonalától számítva 12 tengeri mérföldet tart fennhatósága alatt, illetve 68 tengeri mérföld széles sávban fenntartja magának a kizárólagos halászati jogokat.

Az ország területe három fő földrajzi tájegységre oszlik: a tengerparti sík vidék északnyugaton, a központi plató, és az Ardennek felvidék az északkeleti részen. Legmagasabb pontja a Signal de Botrange (694 m), legalacsonyabb pontja az Északi-tenger (0 m).

A tengerparti sík vidék nagyrészt homokdűnékből és polderekből áll. A polderek tengerszinttel egyenlő vagy az alatti fekvésű területek, melyeket a tengertől mesterségesen hódítottak vissza; a víztől gátak védik;- a továbbiakban belterületek- illetve olyan földek melyeket sűrű csatornahálózat borít.

A második földrajzi terület, a központi plató, a terület belsejében fekszik. Ez egy lassan emelkedő földterület, sok termékeny dombsággal. Vízfolyással sűrűn ellátott. Itt sivárabb területeket is találunk, barlangokkal és hasadékokkal.

A harmadik régió az Ardennek hegyes területe, amely a Rajnai palahegység nyugati szárnya és az Eifel folyása között található. Kopárabb terület mint az első két tájegység. Sűrű erdőségekkel borított, sziklás és gazdálkodásra alkalmatlan terület. Itt él Belgium állatvilágának nagy része. Belgium legmagasabb pontja, a 694 méteres magasságú Signal de Botrange is ezen a területen található.

A Belga Földrajzi Intézet (Institut Géographique National) számításai alapján az ország abszolút középpontja a é. sz. 50° 38′ 28″, k. h. 4° 40′ 05″ koordinátán található, amely Walhain városa mellett, Nil-Saint-Vincent-Saint-Martin településen található.[2]

A Dender folyó

Klímája mérsékelt óceáni, nagy csapadékmennyiséggel minden évszakban. Az átlaghőmérséklet 3 °C januárban és 18 °C júliusban, a csapadék 78 mm júliusban.[3] A telek általában enyhék, - az Ardenneket kivéve - kevés hóval. Nyáron is gyakori a hűvös, esős időjárás. Az éves átlaghőmérséklet 11,2 fok.

Bővebben: Belgium folyói

Vízesések Coo közelében

Belgium összes vízfolyása az Északi-tengerbe ömlik, a Momignies (Macquenoise) település és környékének kivételével, amely a franciaOise folyón keresztül a La Manche-ba ömlik. Belgium leghosszabb folyói:

1. Schelde (fr: Escaut): belgiumi hossza 200 km (teljes hossza 350 km)
2. Maas (fr: Meuse): belgiumi hossza 183 km (teljes hossza 925 km)
3. Yser v. IJzer : belgiumi hossza 50 km (teljes hossza 78 km)

Az ország fekvése miatt az áradások komoly veszélyt jelentenek, elsősorban a tengertől visszahódított területeken.

Bővebben: Belgium élővilága

Nagy népsűrűsége, fejlett ipara és elhelyezkedése miatt Belgium komoly környezeti problémákkal kerül szembe. A környezetet azurbanizáció, a fejlett közlekedési infrastruktúra, a járműforgalom, a jelentős nehézipar, az intenzív és belterjes állattartás ésnövénytermesztés által kibocsátott szennyező anyagok terhelik. Egy 2003-as jelentés[4] szerint a belga folyók vízminősége a legrosszabb Európában, az ország a legutolsók között volt a vizsgált 122 ország közt.

A Föld veszélyeztetett állatfajai közül Belgium partjainál, az Északi-tengerben előfordul az északi simabálna, a nagy ámbráscet, a barna delfin és a beluga (fehér delfin), a szárazföldön pedig az európai vidra, a kerti pele, a nagyfülű denevér, csonkafülű denevér, kis patkósdenevér, tavi denevér és nyugati piszedenevér.

Nemzeti Parkjai: Belgiumnak jelenleg, egy hivatalos nemzeti parkja van, a Hoge Kempen Nemzeti Park (Hoge Kempen National Park), melyet 2006-ban alapítottak, Flandria területén.

Bővebben: Belgium történelme

A brüsszeli Grand-Place (Brüsszel)

A leuveni Oude Markt tér éjszaka

A régi antwerpeni céhek házai

Belgium neve a Belgica szóból ered, amelyet Julius Caesar említett a gall háborúkról szóló művében. Caesar a mai Franciaország északi részét, Belgium területét, Hollandia déli részét és a Rajna folyásától délre eső területeket jelölte Belgica néven. A római hódítást követően az itt kialakított provincia neve Gallia Belgica lett. Belgica területén élt többek között a Belgae törzs, akiket Caesar aCommentarii de bello Gallico műben külön kiemelt: a gallok között horum omnium fortissimi sunt Belgae, vagyis "mind közül a belgák a legbátrabbak".[5] Ebben az időben a belga törzsek (Catuvellauni és Trinovantes) Anglia déli részét is belakták.

A "Belgae" név feltehetően a kelta eredetű belo szóból származik, amelynek jelentése "fényes", "fehér", "csillogó", "ragyogó"[6]. Ebben az értelemben a belo szóból származik az angol "bale", az angolszász "bael", a litván "baltas" (ld. balti), a szláv nyelvekben használt "belo", "bilo" és "bjelo" (pl. Belorusszia).

Egy másik elmélet szerint a név a bel szóból ered, amely az indo-európai nyelvekben "kerek" jelentésű, átvitt értelemben balg jelentése "kör", "hadsereg", "szövetség". A gall eredetű utótag ga jelentése "ember", "harcos", vagyis a bel-ga jelentése "a szövetség harcosai". Ez részben összevág azzal, hogy Caesar szerint Belgica lakói szoros törzsszövetségben éltek és harcoltak a rómaiak ellen[7][8].

Végezetül egy elmélet szerint a "belga" név eredhet Bulgária és a Volga folyó nevéből is. A "volga" - "folyó" jelentésű szót ezek szerint a Volga mentén élő és később Belgium területére átköltöző törzsek hozták magukkal[9].

Kőkorszaki dolmenek Wéris közelében

Római kori mauzóleum maradványai azarloni múzeumban

Belgium mai területén az első nyomokat hagyó lakosok a kelták voltak, az ország mai neve az akkoriban itt élő kelta törzs latin nevét őrzi. A rómaiak a lakosság ellenállása dacára meghódították a területet, és Ambiorix felkelésének leverése után szinte a teljes kelta népességet kiirtották, vagy rabszolgaságba adták. A római uralomnak a száli frankok betörése vetett véget; 486 után a mai Belgium területe a frankok országához tartozott.

Nagy Károly Liège közelében született 742-ben. A verduni szerződés (843) értelmében az általa kialakított birodalom területét Jámbor Lajos három fia között osztották fel, ezekből alakult ki később a Francia Királyság, a Német-római Birodalom és Lotaringia. Belgium területe kezdetben Lotharingiához tartozott, de a hűbéri rendszer kifejlődésével számos apróbb, a francia királyságnak vagy a Német-római Birodalomnak alávetett állam jött létre, mint például a Brabanti, Luxemburgi és Limburgi Hercegség, a Hainaut-i és Flamand Grófság, a Namuri és Antwerpeni Őrgrófság, illetve a Maastrichti és Liège-i Püspökség.

Artois és Flandria grófságok a grófi család kihalásával, míg a többi apróbb állam 1406-73között örökösödés és vásárlás útján a burgundi hercegek tulajdonába kerültek, amely család így jelentős hatalmi tényező lett. Merész Károly burgundi herceg halála (1477) után a hercegség területét újra felosztották, nagyobb része Károly lányának, Máriának hozománya lett és így férjére, Miksa főhercegre szállt. 1516-ban a birodalmi rendek a német-római császársághoz csatolták a burgundi örökséget, de Miksa unokája, V. Károly a 17 németalföldi tartományt fiára, II. Fülöpre hagyta.

A spanyol Habsburgok uralma alatt a Tizenhét Tartomány gazdasága és művészete virágzásnak indult. A királyi önkény és a protestánsok üldözése miatt azonban hamarosan véres konfliktus robbant ki a tartományban, amelynek az lett az eredménye, hogy a hét északi tartomány függetlenségi harcot indított, megkötötte az Utrechti Uniót és kimondta önállóságát. Belgium története ekkortól különíthető el Németalföldétől, hiszen a déli tartományok (nagyjából a mai Belgium területe) megkötötték az arrasi uniót, amelyben hűséget esküdtek a spanyol királynak. A 80 éves háborút (1568–1648) lezáró vesztfáliai béke Belgiumot spanyol uralom alatt hagyta.

1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békében a déli tartományokat Ausztria kapta meg. A függetlenség végleges kivívásáig ez a terület számos francia támadást élt meg és a legtöbb spanyol–francia és francia–osztrák háború színteréül szolgált. Az1794-es francia forradalom harcait követően Németalföld, beleértve az addig soha Habsburg uralom alatt nem lévő területeket, mint például a Liège-i Püspökség - francia megszállás alá került, lezárva ezzel a terület spanyol–osztrák uralmát.

A waterlooi csatát és Napóleon bukását követően Németalföld újraegyesült, amikor 1815-ben a bécsi kongresszus Dél-Németalföldet Hollandiával egyesítette, Egyesült Holland Királyság néven és I. Vilmosnak adta a koronát. Belgium 1830-1831 során vívta ki függetlenségét, a párizsi 1830-as felkelés hatására kitört forradalom jelentős politikai és katonai segítséget kapott a francia köztársaságtól.

Az 1830-as belga szabadságharc egy epizódja, Egide Wappers (1834), Királyi Szépművészeti Múzeum (Brüsszel).

Az 1830-as belga szabadságharc egy független, semleges, katolikus Belgium megalapításához vezetett ideiglenes kormány és nemzeti kongresszus vezetésével. A Szász–Coburg–Gothai-házból származó I. Lipót 1831-es beiktatása után Belgiumban alkotmányos monarchia és parlamenti demokrácia lett. A függetlenségi háború és az első világháború között az oligarchiából demokratikus rendszer bontakozott ki két meghatározó párttal, a katolikusokkal és a liberálisokkal, illetve az általános választójog bevezetése után egy harmadik párt is megalakult, a szakszervezetek befolyása alatt működő Munkáspárt. Belgiumban eredetileg a nemesség és a burzsoázia által felvett francia nyelv lett a hivatalos nyelv, de elsősorban a II. világháború után megerősödött flamand függetlenségi mozgalom hatására az ország hivatalos nyelve a holland és a francia.

A belga gyarmat, Kongó területe mintegy 80-szor nagyobb Belgium területénél

Belgium részt vett az afrikai gyarmatosítás kései időszakában. Az afrikaigyarmatokat felosztó 1885-ös Berlini Konferenciát követően Kongói Szabadállamnéven II. Lipót magánbirtokként kapta meg a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területét, több, mint 2 millió km²-t. A kongó gyarmat közigazgatásának tevékenysége alapvetően Kongó nyersanyagainak kitermelésére és exportálására irányult. II. Lipót megbízottai fegyveres erővel kényszerítették a helyieket rabszolgamunkára, például elefántcsont cipelése, illetve kaucsukgyűjtésre az őserdőből. Jellemző módszerük volt, hogy egy faluban a nőket, gyerekeket túszul ejtették, vagy elhurcolták, és a csak akkor engedték szabadon, ha a férfiak elegendő kaucsukot hoztak az őserdőből.[10] A belga gyarmatosítók kegyetlenkedései, az éhínség, a betegségekt a becslések szerint 5–15 millió ember életébe kerültek. Joseph Conrad nevezetes kisregénye, A sötétség szívében ezt az időszakot dolgozza fel.

Bár ily módon II. Lipót Európa egyik leggazdagabb embere lett és nagyszabású építkezésekbe fogott, a kegyetlen rémuralom hamarosan napvilágra került és heves nemzetközi tiltakozást váltott ki. Ennek hatására 1908-ban Kongó hivatalosan a belga kormány irányítása alá került, ettől fogva Belga Kongó néven ismerték. Ezt követően a bennszülöttek helyzete némileg javult, de Belgiumnak nem voltak meg a szükséges erőforrásai egy ekkora gyarmat irányításához. Az előzőleg német gyarmat Ruanda-Urundit (ma Ruanda ésBurundi) 1916-ban foglalta el a belga gyarmati hadsereg, és azt 1924-ben Belgium igazgatása alá helyezte a Népszövetség. II. Lipót belga király uralkodása (1865 - 1909) számos belga gyarmatot megpróbált létrehozni, például Argentína, Borneó, a Fülöp-szigetek és Kína területén, de mindenhol kudarcot vallottak ezek a vállalkozások.

1900 és 1945 között Belgium a következő gyarmati területeket ellenőrizte:

• Belga Kongó (1908 után)
• Belga Kelet-Afrika (1916 után)
• Ruanda-Urundi (1916 után, 1924-től népszövetségi mandátum alapján)
• Tianjin (Tien-Csin) - koncessziós terület Kínában (1900-1926 között)

Az első világháború alatt Kongó és Tianjin felett megtartotta ellenőrzését a Franciaországba menekült belga kormány. Hasonlóképpen a második világháború alatt a Londonba települt emigráns kormány megtartotta ellenőrzését Kongó és Ruanda-Urundi felett.

A második világháború után a népszövetségi mandátum helyébe az ENSZ mandátuma lépett, ennek alapján folytatta Belgium Ruanda-Urundi igazgatását azzal az ígérettel, hogy idővel függetlenséget biztosít számára. Az 50-es évek erősödő függetlenségi mozgalmai után először Belga Kongó (1960-ban) nyerte el függetlenségét, Kongói Köztársaság, majdKongói Demokratikus Köztársaság néven. Mobutu tábornok később Zairei Köztársaságra változtatta a nevet, ma pedig ismét a Kongói Demokratikus Köztársaság nevet viseli. Ruanda-Urundi 1962-ben lett független két országként, Ruanda és Burundi néven.

Belgium ma is a Kongói Demokratikus Köztársaság egyik fő külkereskedelmi partnere, befektetője, valamint külföldi támogatója, segélyezője.

Bővebben: Belgium az első világháborúban

Ypres központja az első világháború során szinte teljesen megsemmisült

Passchendaele falu a levegőből az 1917-es csata előtt és után

A semleges Belgium 1914-ben Németországnak nem adott átvonulási engedélyt Franciaország felé, mire a németek erőszakkal bevonultak. A Német Birodalom csapatai a Schlieffen-terv (Blitzkrieg) részeként elfoglalták az országot. Az itt történtekről sok, a tényeket helytelenül bemutató németellenes propagandairomány született meg a szövetséges sajtóban, ami miatt 1923-ban hivatalosan bocsánatot kértek Németországtól. Eupen és Malmedy vidékét az első világháború után Németországtól elcsatolták Belgiumhoz.

1930-ban alapította meg Léon Degrelle a vallon fasiszta rexista pártot, ám a választók nagy része elutasította szélsőségesen nacionalista nézeteit.

Németország a második világháborúban hadüzenet és ultimátum nélkül lerohanta Belgiumot. 1940. május 28-án III. Lipót király feltétel nélkül letette a fegyvert, mely lépését a belgák többsége elítélte, s melynek nyomán árulással vádolták meg. Míg a kormány Angliába menekült, Lipót inkább Belgiumban maradt, ahol német fogságba került. Mivel visszautasította a németekkel való kollaborációt, saját kastélyában házi őrizetbe helyezték.

Német katonák bevonulnak Malmedy-be, 1940 májusa

Hitler egy mérsékelt, komoly nemzetközi tapasztalatokkal bíró német tábornokot, Alexander von Falkenhausent nevezte ki Belgium katonai kormányzójának. Falkenhausennek sikerült a németek által megszállt országok közül a legkevésbé elnyomó kormányt működtetnie Belgiumban. Maga Falkenhausen a nemzetiszocializmus ellenfele volt, ezért hatalmát arra használta fel, hogy elkerülje vagy korlátozza a más megszállt országokban gyakori szörnyűségeket.

Német katonák elfoglalnak egy belga bunkert az Albert-csatorna egyik hídjánál.1940. május 11.

Némi sikerrel lépett fel Göring és Himmler befolyása ellen, még a súlyos élelmiszerhiány ellenére is sikerült megakadályoznia a tömeges éhezéseket, ezenkívül ellenállása nyomán a mintegy 90 000 belgiumi zsidó mintegy kétharmada túlélte a háborút. 1942 és 1944 között 25 257 foglyot szállítottak koncentrációs táborokba, túlnyomó többségüket Auschwitzba. Közülük 1207 maradt életben. A Hitler elleni merényletet követően Falkenhausen is koncentrációs táborba került, bár a merényletet szervező csoporthoz fűződő kapcsolatira akkor még nem derült fény. Utódja nemsokkal a Belgium felszabadítása előtt, 1944júliusában, Josef Grohé lett.

Lipótot az inváziót követően a németek először a szászországbeli Hirschstein an der Elbeerődjébe, majd a Salzburg melletti Stroblba szállították. A háború után Hitlerrel való kollaborációval vádolták, és a törvényhozás megfosztotta uralkodói jogaitól. Helyette öccsét, Károly herceget választották kormányzónak. Lipót családjával együtt svájci száműzetésbe vonult.

Német propagandaplakátok Belgiumban

A háború során a flamand nacionalisták azt remélték, hogy a németek segítenek véget vetni afrankofón dominanciának Belgiumban, ezért sokuk együttműködött a német nemzeti szocializmussal, de az együttműködés a vallon oldalon is ott volt. A német nemzeti szocialistákat két nacionalista politikai mozgalom, a Staf de Clerq vezetése alatt állóFlamand Nemzeti Unió (Vlaams Nationaal Verbond) és a Léon Degrelle vezette vallon rexista párt támogatta. Degrelle később a vallon Waffen-SS hadosztályok parancsnoka lett, a háború után pedig Spanyolországba kényszerült emigrálni. Távollétében Belgiumban 'hazaárulásért' halálra ítélték a szövetségesek bíróságai. A háború után 280 kollaboránst végeztek ki és mintegy 58 000 további személyt tartóztattak le, illetve fosztottak meg vagyonától, illetve jogaitól.[11]

1945 után Belgium a Marshall-tervnek köszönhetően hamarosan kiheverte a második világháború okozta károkat, és virágzó országgá és Európa egyik legfejlettebb államává lett. A háború utáni éveket az ún. király-kérdés és a második iskolaháború határozta meg. A későbbi években fellángolt a flamand-vallon ellentét, ami a nyelvi határ meghúzásához (1962) és a nyelvi törvény felülbírálatához vezetett (1963). Csatlakozott a NATO-hoz, az EU egyik alapítója. A 1970-es években az elöregedett gazdasági struktúra és a toronymagas államadósság gazdasági válsághoz vezetett, amit a kereszténydemokrata kormányoknak a 90-es évek elejére sikerült megoldaniuk. A 20. század utolsó negyedében több államreform és alkotmánymódosítás alakította át az ország struktúráját és közigazgatását (1978, 1980, 1988, 1993). Ez utóbbi, 1993-as alaptörvénymódosítás hozta létre a jelenlegi szövetségi államformát a maga aszimmetrikus összetételével (aszimmetrikus, mert a három régió és a három nyelvi közösség nem fedi le egymást). A kosovói és az afganisztáni NATO-missziókban Belgium elsősorban védelmi-logisztikai szerepet vállalt, az Iraki háborúba pedig nem kapcsolodótt be.

Lásd még a Belga városok listája, Belgium - közigazgatási területei és a Belga közigazgatási reform oldalakat!

Belgium régiói és tartományai. Északon Flandria, délen Vallónia látható, a térkép közepén, lila színnel, a Brüsszel Fővárosi Régió

Flandria és Vallónia határát a flamand (holland) és a francia nyelveket elválasztó határ mentén húzták meg. Brüsszel hivatalosan is kétnyelvű város

Belga rendszámtábla

1993 óta Belgium aszimmetrikus szövetségi alkotmányos monarchia. Ez azt jelenti, hogy az ország területi alapon és nyelvi-kulturális alapon 3-3 egységre oszlik, amelynek mindegyikének (elméletileg) önálló reprezentációja és törvényhozása (parlamentje) ill. végrehajtó hatalma (kormánya) van. Ezek a szubszidiaritás elve alapján működnek, és csak az országos jellegű kérdésekben van a szövetségi kormánynak és parlamentnek hatásköre. (Elvileg tehát 7 kormánya és 7 parlamentje van az országnak).

Területi alapon Belgium 3 régióra (region/gewest/Region), azon belül 10 provinciára vagy tartományra(province/provincie/Provinz) oszlik:

• Brüsszel régió (Bruxelles/Brussel/Brüssel) (a térképen kék színnel van jelölve)
• Flandria (Vlaanderen/Flandre/Flandern) (a térképen olajsárga színnel van jelölve)
  • Antwerpen (Anvers/Antwerpen)
  • Flamand-Brabant (Vlaams-Brabant/Brabant-Flamand/Flämisch-Brabant)
  • Kelet-Flandria (Oost-Vlaanderen/Flandre Orientale/Ostflandern)
  • Limburg (Limbourg/Limburg)
  • Nyugat-Flandria (West-Vlaanderen/Flandre Occidentale/Westflandern)
• Vallónia (Wallonie/Wallonië/Wallonien) (a térképen bordó színnel van jelölve)
  • Vallon-Brabant (Brabant Wallon/Waals-Brabant/Wallonisch-Brabant)
  • Hainaut (Henegouwen/Hennegau)
  • Liège (Luik/Lüttich)
  • Luxembourg (Luxemburg/Luxemburg)
  • Namur (Namen/Namur)

A flandriai, a vallóniai tartományok és a brüsszeli régió továbbtagolódnak kisebb adminisztratív területekre.

Nyelvi-kulturális alapon Belgium 3 közösségre (communauté/gemeenschap/Gemeinschaft), oszlik:

• Flamand Közösség (hollandul: Vlaamse Gemeenschap, korábban: Holland nyelvű közösség, hollandul: Nederlandstalige Gemeenschap);
• Francia Közösség (franciául: Communauté française de Belgique);
• Német nyelvi közösség (németül: Deutschsprachige Gemeinschaft Belgiens).

A közösségek és a régiók területileg nem fedik egymást (ezért aszimmetrikus): a Brüsszel Fővárosi Régió kétnyelvű: területén laknak mind a Flamand mind a Francia közösséghez tartozó lakosok, a német nyelvű közösség területe teljes egészében a vallon régióban fekszik.

A Flamand régió és a Flamand közösség azonnal a megalakulás után (1993) egyesült, tehát csak egy törvényhozása és parlamenti képviselete és egy kormánya van. Ezért a gyakorlatban az elméleti 7 helyett csupán 6 kormány és népképviselet működik Belgiumban.

Bővebben: Belgium uralkodóinak listája és Belgium alkotmánya

A királyi palota Brüsszelben

Belgium szövetségi állam alkotmányos monarchiával és parlamentáris demokráciával, amelynek élén I. Lipóttól egyenes ágon leszármazott király (vagy királynő, ez utóbbira még nem volt példa) tölti be az államfő szerepét. A kétkamarás szövetségi parlament egy Szenátusból és egy Képviselőházból áll. Az előbbi tagjai a közösségek és régiók által közvetlenül választott, szenior politikusokból és képviselőkből álló testület, míg a másik minden 18 év feletti belgát egy ún. „arányos szavazati rendszer”-ben képviselni hivatott testület. A tartományi és közösségi népképviselet egykamarás parlamentekben, közvetlen és listás választás útján választott képviselők által történik. Belgium egyike annak a néhány országnak, amelynek kötelező szavazórendszere van, így rendelkezhet az egyik legnagyobb részvételi eredményekkel a világon.

Bővebben: Belgium miniszterelnökeinek listája

A "Palais de la Nation / Paleis der Natie", vagyis a Nemzet Palotája a belga szövetségi parlament székhelye Brüsszelben

A Boudewijngebouw, a flamand közösség adminisztratív központja Brüsszelben

A vallon parlament épülete Namurben

Belgium kétkamarás törvényhozású, többpártrendszerű szövetségi állam. A szövetségi kormányt az uralkodó nevezi ki, de rendelkeznie kell a Képviselőház megbízásával. A kormány a miniszterelnök vezetése alatt áll. Tagjai közé holland és francia nyelvű minisztereket egyenlő arányban választanak. A király, vagy adott esetben a királynő az állam feje, limitált előjogokkal. A tényleges hatalom a miniszterelnök és a különböző tárcák kezében van. A törvényhozás polgári törvényeken alapszik, és a Code Napoléon-ból eredeztethető. A jogrendszer felépítését tekintve a „fellebbviteli bíróság” felett áll még a Cassation Court, Hof van Cassatie, mely intézmény a francia polgárjogon alapul.

Kiemelten fontos, a belga alkotmányt érintő kérdésekben az Alkotmánybíróság (Arbitrage hof/Cour d 'arbitrage) illetékes dönteni.[12]

A három összetevőjű önkormányzat legmagasabb szintjén áll a kormány, amely a külpolitikai, fejlesztési-segélyezési, védelmi, katonai, rendőri, és gazdasági, szociális-jóléti, szociális-biztonsági, közlekedési, energiaügyi, kommunikációs és a tudományos-kutatási tárcákat vezeti. A kormány csak minimális hatalommal bír az oktatásban és a kultúrában, és a regionális végrehajtó hatalom adóztatási munkájának felügyeletét végzi. A tartományok és az alájuk tartozó helyi önkormányzatok rendelkeznek az adózás többi része, kb. 90%-a felett. A regionális önkormányzat nagyrészt területi és tulajdoni szabályozást végez, úgymint lakhatás, közlekedés, stb. A régiókkal párhuzamosan (azonos szinten, de más területi és illetőségi körben) elhelyezkedő három nemzeti közösség (flamand, vallon és német) felügyeli az iskolákat, könyvtárakat és színházakat. Az egyes illetékességi körök sokszor keverednek, ezért rendkívül nagy a bürokrácia. Az épületengedélyezés például egy a közoktatásba tartozó iskola számára Brüsszelben, a Brüsszeli regionális önkormányzathoz tartozik. Viszont az iskola mint intézmény a flamand önkormányzat szabályozása alatt áll, amennyiben az elsődleges nyelv flamand, illetőleg a franciához, ha az francia.

A hat parlamentnek összesen 631 képviselője van:

1. Szövetségi Parlament (a Szenátus 74 képviselő + Alsóház 150 képviselő)
2. Flamand Parlament (124 képviselő)
3. Francia Nyelvi Közösség Parlamentje (94 képviselő, melyből 75 a Vallon Parlament tagja plusz a Brüsszel Fővárosi Parlamentnek 19 francia nyelvű képviselője)
4. Vallon Parlament (75 képviselő)
5. A Német Nyelvi Közösség Tanácsa (25 képviselője)
6. Brüsszel Fővárosi Parlament (89 képviselő)

A hat kormányzat:

1. A Belga Szövetségi Kormány (21 miniszter és államtitkár)
2. Flamand Kormány (10 miniszter)
3. Vallon Kormány (9 miniszter)
4. Francia Nyelvi Közösség Kormánya (6 miniszter)
5. Brüsszel Fővárosi Kormány (5 miniszter en 3 államtitkár)
6. A Német Nyelvi Közösség kormánya (4 miniszter)

Herman Van Rompuy volt belgaminiszterelnök lett az Európai Tanácselső elnöke

Chênée - idézet a belga alkotmányból a régi városháza épületén: "Tous les pouvoirs émanent de la nation" (33. cikk, 1. bekezdés: "minden hatalom a nemzettől származik")

A szélsőjobboldali pártok ellen tiltakozó plakát

Belgium politikai szervezete összetett. Az 1960-as és 1970-es években a fontosabb, korábban országos érdekeltségű pártok nyelvi-területi alapon flamand ill. vallon pártokra oszlottak, és ezeknek a kulturális közösségeknek az érdekeit képviselik. A főbb pártok mind a két nyelvi közösségben, jóllehet mindegyik centrumpárt, három fő politikai családba tartoznak. A VLD és az MR a jobboldali (kék színnel szimbolizált) liberálisokhoz, a CD&V és az CDh a konzervatívabb (narancsszínnel jelképezett) kereszténydemokratákhoz, és az sp.a és az PS a baloldali (vörös színnel asszociált) szocialistákhoz. A korábbi nacionalista Népi unió (VU) illetve a hozzá kapcsolódó ID21 a 90-es években feloszlott, és a belőle alakult kisebb pártok, ill. egyes politikusok az említett három pártcsalád flamand pártjaihoz csatlakoztak (a progresszív-szocio-nacionalista Spirit a szocialistákhoz, a nemzeti Új Flamand Szövetség, az NVA a kereszténydemokratákhoz, egyes független politikusok pedig a liberálisokhoz). Fontos politikai tényező még a flamand és a vallon környezetvédő zöldpárt (a Groen! és az Ecolo). A szélsőjobboldali, szeparatista Flamand Érdekpárt (Vlaams Belang), melynek elődjét a Flamand Blokkot 2005-ben a belga bíróság rasszista volta miatt elítélte, különösen azokban a nagyobb flamand városokban népszerű (Antwerpen ésMechelen), ahol sok bevándorló él. Szintén nyelvi érdekek alapján szerveződött a két francia-ajkú nacionalista párt, az FDF és az UF, illetve a német-ajkúak érdekeit képviselő PJU-PDB. A politikusokra hatással vannak különböző szervezetek – például Kereskedelmi Vállalkozók Szervezete, az Agrárszövetség, a három (kereszténydemokrata, szocialista, liberális)szakszervezet – lobbiérdekei.

A jelenlegi uralkodó, Fülöp apját, II. Albert belga királyt követte 2013-ban. 1999 és 2003 között Guy Verhofstadt VLD párti miniszterelnök vezette a hatpárti, liberális-szociáldemokrata-zöldpárti koalíciót, amit időnként „szivárvány kormányzat”-nak, gyakrabban pedig „lila-zöld koalíció”-nak is hívtak. Ez volt az első kormány kereszténydemokraták nélkül 1958 óta. A 2003-as választásokat követően Verhofstadt megkezdte második időszakát hivatalában, és liberális-szociáldemokrata koalíciót alakított négy párttal.

A két Verhofstadt kormány egyensúlyba hozta a büdzsét, amit azonban az ellenzék és a Belga Állami Számvevőszék szerint csak számviteli trükkök és olyan egyszeri intézkedések meghozásával sikerült elérni, amelyek hosszú távon a nemzet érdekei ellen szolgálnak (például állami ingatlanok privatizálása és visszabérlése). A Verhofstadt előtti, Jean-Luc Dehaene (akkori CVP, jelenlegCD&V) vezette kormány bukása főleg a dioxin-válság miatt következett be. E nagy ételmérgezési botrány 1992-ben a Belga Élelmezési Hivatal létrehozatalát eredményezte, továbbá a Zöldek atipikusan magas részvételét hozta a parlamentben, valamint a környezetpolitika nagyobb hangsúlyosságát az első Verhofstadt kormány alatt.

A kereszténydemokrata párt részvétele nélküli Verhofstadt-kormány az etikai kérdéseket liberálisabb szemszögből kezelte, mint a korábbi kereszténydemokrata vezetésű kormányok, és megszavazta a könnyű drogok toleranciájáról szóló törvényt, valamint lehetővé tette az azonos neműek házasságát és az eutanáziát. A legutóbbi két parlamenti ciklusban a kormány, a Belga külpolitikai hagyományokhoz híven, aktív diplomáciát folytatott Afrikával és Afrika érdekében nemzetközi fórumokon, ellenezte a katonai közbelépést az Iraki krízis során, és szűkítette a nemzetközi háborús bűnösök törvény elé állíthatóságát is. A második ciklus végére a korábban széles támogatásnak örvendő liberális-szocialista kormány jelentősen vesztett népszerűségéből. Ebben szerepe volt annak, hogy Verhofstadt voluntarista politikai stílusa nem jelentett már akkora vonzerőt, mint kezdetben. A kormányfőt bírálták autokrata vezetéséért is, valamint elidegenítő hatással volt sokakra az ún. „nyílt vita kultúrája” is, melynek során a kormánykoalíció egyes tagjai a medián keresztül tárgyalták meg (sokszor meglehetősen éles szóváltások között) a vitás kérdéseket. Ezen túlmenően Flandriában a liberálisok (VLD) állandó belső viszályai és sorozatos látványos tagkizárásai (köztük több népszerű liberális politikusé), Vallóniában pedig a szappan-operába illő, véget nem érő korrupciós botrányok sorozata gyöngítette a „lila” kormány (PS)támogatottságát.

A 2007-es választásokat Flandriában a kereszténydemokraták (CD&V), Vallóniában pedig a liberálisok (MR) nyerték. A legtöbb szavazatot Yves Leterme kereszténydemokrata (CD&V) politikus kapta (több mint 800 000 egyéni szavazatot, annyit mint a második és harmadik helyen szereplő politikusok együttesen), akit II. Albert 2007 júliusában felkért kormányalakításra. A koalíciós tárgyalásokra a két kereszténydemokrata (CD&V, CDh) és a két liberális párt (VLD,MR) kapott meghívást, de a „narancs-kék” koalíciós tárgyalások [2007]. [augusztus 23]-án megrekedtek a flamandok által szorgalmazott átfogó államreform miatt (többek között a Brüsszel-Halle-Vilvoordei választókörzet felbontása, melyre a Legfelsőbb Bíróság kötelezi a Belga államot), amit azonban a vallonok (elsősorban a CDh) egyértelműen elutasítottak. Ezzel az ország pillanatnyi patthelyzetbe került.

2007. december 21-én ismét Verhofstadt alakíthatott kormányt, a flamand és francia kereszténydemokraták, a flamand és francia liberálisok, valamint a francia szociáldemokrata párt támogatásával. A kormány mandátuma csak 2008. március 20-áig szólt, amikor Yves Leterme miniszterelnök letette hivatali esküjét.

Az elmúlt húsz év tendenciája, vagyis a Flamand Érdekpárt (korábban Flamand Blokk), szélsőjobboldali nacionalista szeparatista párt feltörése a 2007-es választásoknál nem folytatódott, és a párt támogatottsága 30 százalék (!) körüli értéknél stagnált Flandriában (bizonyos választókörzetekben azonban ez az arány akár az 50%-ot is megközelíti). A többi parlamenti párt ún. „egészségügyi kordonnal” (cordon sanitaire) veszi körül ezt a pártot, ami azt jelenti, hogy a párttal semmi esetre sem kötnek koalíciót, így kormányalakításra nincs gyakorlati esélyük, de az önkormányzatok több helyütt csak úgy lehetségesek, hogy az összes többi párt (sokszor hat-hét, köztük szélsőbaloldali párt is) alkot koalíciót. Vallóniában a nacionalista Nemzeti Front (FN) nem számíthat jelentős támogatásra.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Belgium